Kedves Bárki!
Egy éppen kétéves múlt és egy 5 hónapos gyermek mellett kezdem a blog írását.Már most kezdem megkérdőjelezni épelméjűségemet. De ez van a kényszer az kényszer. Persze félreértés ne essék senki sem áll pisztollyal a kezében a hátam mögött....( vagy mégis)...Stephen King hatása most olvasom... Csak a kedves kis belső kényszer , hogy kezdjek valamit szabad szellemi energiáimmal , mielőtt tényleg végképp lesűlyedek gyermekeim színvonalára.. csak onnan nekem már fölfelé nem vezet az út mint nekik..
Na szóval hogy mégis miért???
Hát például szeretek főzni nagyon de általában mérés nélkül csinálom és nem tudom reprodukálni a finom műve, remélem ha ide leírom csak megmarad és nem felejtődik el.
Másrészt sajnos nincs család védő karja körülöttem,  60km távolságra keveredtem el a szüleimtől, így az unokák nevelése távkapcsolatban zajlik, hátha nekik is segít ez az írás hogy nem maradjanak le a fejlődési szakaszokról.
Harmadrészt az írás viszonylagos nyugalmáért( bár jelzem a fiam a hátam mögött áll a széken és üti a vállam, a lányom meg a kiságyban méltatlankodik, hogy miért nem lehet ő karban), szóval a magány relatív inkább nem érdekel most írok dacaként él bennem.
Ja és a lényeg tegnap vettem egy kekszkinyomó készletet kíváncsi vagyok hogyan sikerülnek a kekszek vele ez lesz a következő bejegyzésemben remélem képekkel...
Pluszba egy táskát is horgolok remélem sikerül , bár időhiány miatt elég lassan megy.
Tehát már van témám következőkre is...
                                                                  Üdvözlet a messziségből:
                                                                                                              Bözsi